A források rövidítéseinek jegyzéke:

FH BT = FH Bértarifa-felvétel
FH REG = FH munkanélküli regiszter
FH SREG = FH munkanélküli járadékregiszter
FH PROG = FH Rövid Távú Munkaerõpiaci Prognózis
KSH = Rendszeres kiadványokból összeállított tábla
KSH IMS = KSH intézményi munkaügyi statisztika
KSH MEF = KSH Munkaerõ-felvétel
KSH MEM = KSH Munkaerõ-mérleg
MC = Mikrocenzus
MNB = Magyar Nemzeti Bank
NSZ = Népszámlálás
NYUFIG = Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
OM STAT = Oktatásügyi Minisztérium, Oktatásstatisztika
TB = Társadalombiztosítás

A fontosabb adatok forrásai

Az adatoknak adatgyûjtõk szerinti csoportosításban két fõ forrása van, az egyik a KSH rendszeres intézményi, illetve lakossági adatgyûjtései, a másik a Foglalkoztatási Hivatal (FH) regisztere és az általa lebonyolított adatgyûjtések.

Fõbb KSH adatforrások

KSH-MEF: Munkaerõ-felmérés

A Központi Statisztikai Hivatal a lakosság gazdasági aktivitásának – foglalkoztatottságának és munkanélküliségének – vizsgálatára 1992-ben vezetett be ezt az adatgyûjtést. A munkaerõ-felmérés a magánháztartásokra kiterjedõ reprezentatív felvétel, mely a 15–74 éves személyek gazdasági aktivitásáról nyújt információt. Az adatgyûjtés célja, hogy a foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulását a nemzetközi statisztikai ajánlásoknak megfelelõen, a mindenkori munkaügyi szabályozástól, illetve annak változásától függetlenül, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fogalmait felhasználva figyelje meg.
A lakosság körében végzett munkaerõ-felmérés a nemzetközi gyakorlatban a foglalkoztatottság, a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság egyidejû, átfogó és konzisztens mérésének általánosan elterjedt eszköze. Az adatok feldolgozásának technikája biztosítja az osztályozásból adódó torzítások minimálisra csökkentését (mivel az egyes csoportokba való besorolás szigorú kritériumok szerint történik), ugyanakkor bizonyos fokú szabadságot is enged a nemzeti sajátosságok figyelembevételénél.
A magyar munkaerõ-felmérés a vizsgált népességet egy meghatározott idõszakban (a hónap 12. napját magában foglaló, ún. vonatkozási héten, a hetet hétfõtõl vasárnapig számítva) végzett tevékenységük alapján sorolja a következõ két fõcsoportba: gazdaságilag aktívak (a rendelkezésre álló munkaerõ) és gazdaságilag nem aktívak (inaktívak).
A gazdaságilag aktív kategória (rendelkezésre álló munkaerõ) magában foglalja mindazon személyeket, akik a megfigyelés hetében a munkaerõpiacon foglalkoztatottként vagy munkanélküliként megjelentek.
A felvételben használt fogalmak az ILO ajánlásait követik. Ennek megfelelõen tartalmuk a következõ:
tekintendõ mindenki, aki a vizsgált idõszakban (a negyedév egyes hónapjainak 12. napját magában foglaló ún. vonatkozási héten, a hetet hétfõtõl vasárnapig számítva) legalább 1 óra, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy munkájától csak átmenetileg (szabadság, betegség stb. miatt) volt távol.
Jövedelmet biztosító munkának számít minden olyan tevékenység:
– amely pénzjövedelmet eredményez, vagy
– amely természetbeni juttatást biztosít, esetleg
– amelyet egyéb, késõbb realizálható jövedelem érdekében végeztek,
– amelyet, mint segítõ családtagok végeztek a háztartáshoz tartozó gazdaság, vállalkozás jövedelmének növelése érdekében.
A felvétel szempontjából nem számít jövedelmet biztosító munkának az önként, ingyenesen, más háztartásnak vagy intézménynek nyújtott bármilyen segítség (társadalmi munka, ún. kalákamunka stb.), a saját ház vagy lakás építése, felújítása, javítása, a tanulmányhoz kötött szakmai gyakorlat keretében végzett munka (még akkor sem, ha azért valamilyen díjazást kapnak), valamint a háztartásban, a ház körül végzett munka, beleértve a kerti munkákat is. A háztáji gazdaságban végzett munka csak akkor tekinthetõ jövedelemszerzõnek, ha annak eredménye jellemzõen piacra és nem saját fogyasztásra kerül.
A gyermekgondozási díjban (gyed), gyermekgondozási segélyben (gyes) részesülõket – az 1995-ben Prágában az átalakuló országok számára megfogalmazott ILO-ajánlásnak megfelelõen – a vonatkozási héten végzett tevékenységük alapján kell osztályozni.
Mivel a nemzeti számlák (SNA) fogalmi rendszere szerint a védelmi tevékenység hozzájárul a nemzeti össztermék létrehozásához, a sorkatonák általában a foglalkoztatottak között szerepelnek, ha az adattartalom ettõl eltérõ, akkor lábjegyzetben történik utalás rá. A sorkatonák létszámára vonatkozó adat adminisztratív forrásból származik.
tekintendõ az a személy, aki egyidejûleg
– az adott héten nem dolgozott (s nincs olyan munkája, amelytõl átmenetileg távol volt),
– aktívan keresett munkát a kikérdezést megelõzõ négy hét folyamán,
– rendelkezésre áll, azaz két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelõ állást.
A munkanélküliek sajátos csoportját alkotják azok, akik ugyan nem dolgoztak a vonatkozási héten, de már találtak munkát, ahol 30 napon belül dolgozni kezdenek. Rájuk nem vonatkozik a hármas kritérium egyidejû teljesülése.
Aktív munkakeresésnek tekintendõ, ha valaki állami vagy magán-munkaközvetítõn keresztül érdeklõdött állás után, közvetlenül keresett meg munkáltatókat, hirdetést olvasott, adott fel, hirdetésre válaszolt, rokonoknál, ismerõsöknél érdeklõdött, tesztet írt, vizsgát tett vagy meghallgatáson volt, vállalkozásának elindítását intézte.
azok, akik megjelennek a munkaerõpiacon, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek.
azok, akik a vonatkozási héten nem dolgoztak, illetve nem volt rendszeres, jövedelmet biztosító munkájuk és nem is kerestek munkát, vagy kerestek, de nem tudtak volna munkába állni. Ide tartoznak – többek között – a passzív munkanélküliek, akik szeretnének ugyan munkát, de kedvezõtlennek ítélve elhelyezkedési esélyeiket, meg sem kísérlik az álláskeresést.
A munkaerõ-felmérés mintája többlépcsõs, rétegzett minta. A 15 000 lakosú vagy ennél népesebb településeken a népszámlálási számlálókörzetek az elsõdleges és a lakások a másodlagos mintavételi egységek, míg a kisebb településeken az elsõdleges, másodlagos, illetve utolsó mintavételi egységek rendre a települések, a számlálókörzetek, illetve lakások. A munkaerõ-felmérés mintájának kialakításánál a rétegképzõ ismérvek a következõk voltak: földrajzi egységek, települések nagysága szerinti kategóriák, lakóövezetek. Ez utóbbiakra példák a (történelmi) városközpontok, külvárosok, lakótelepek stb.
1998-tól a munkaerõ-felmérés címregisztere az 1990-es népszámlálás 12 775 körzetébõl áll, ez 751 települést és mintegy 626 000 címet jelent. A mintanagyság lehetõvé teszi, hogy a mintarégió (NUTS2) szinten is reprezentatív legyen.
A munkaerõ-felmérés negyedéves mintája körzetenként három véletlenszerûen kiválasztott címet tartalmaz, melybõl havonta egyet keresnek fel az összeírók. A munkaerõ-felmérés keretében 1998-tól negyedévente mintegy 33 000 háztartás és 66 000 személy kerül összeírásra. A mintában alkalmazott egyszerû, rotációs eljárás szerint bármely háztartás, amely valamilyen idõpontban belép a mintába, hat egymást követõ negyedévben szolgáltat adatokat, majd végleg elhagyja azt. Két egymást követõ idõszak mintájának a közös része a meghiúsulások miatt kisebb, mint 5/6, ami 100 százalékos válaszolás mellett adódna.
A MEF 2002 III. negyedévéig az 1990. évi népszámláláson alapuló népességszám továbbvezetés súlyrendszerét használta a teljeskörûsítéshez. A 2001. évi népszámlálás részletes adatainak rendelkezésre állásakor 2002 végén a 2001. és a 2002. évi adatokat az új súlyrendszerrel újra számítottuk. A 2002. évi éves adatok csak az új súlyrendszernek megfelelõen kerülnek publikálásra, míg a 2001. évi adatok a régi és az új súlyrendszernek megfelelõen is. Az idõsor összekapcsolása így a 2001. évi adatokon keresztül biztosított.
A 2001. évi népszámlálás alapján az 1991–2000. évi népességadatok korrekciója elkészült. Ennek felhasználásával, valamint az idõközben végrehajtott módszertani változások visszamenõleges érvényesítésével a MEF teljes idõsora újra súlyozásra kerül, és az 1992–2000. évi adatok mellett az adatbázisban a régi és az új súly is szerepelni fog. A 3.1–3.6 táblákban a 2000. évi adat már ennek megfelelõen került megadásra.

KSH-IMS: Intézményi kereseti statisztika

A kereseti adatok legfontosabb forrása a havi (éves) intézményi munkaügyi jelentés. A megfigyelési kört jelenleg a legalább 5 fõs létszámú vállalkozások, illetve létszámnagyságtól függetlenül teljes körûen a költségvetési és társadalombiztosítási intézmények, valamint a kijelölt nonprofit szervezetek jelentik. Az ettõl eltérõ vonatkozási kör a forrásnál megjelölésre került.
A keresetek minden esetben a teljes munkaidõben foglalkoztatottakra vonatkoznak. A mindenkori havi átlagkereset részét képezi a kifizetés hónapjában az alapbér, bérpótlékok (ide tartozik a bányászati hûségjutalom és a Széchenyi professzori ösztöndíj is), a kiegészítõ fizetés, valamint a prémium, a jutalom, a 13. és további havi fizetés is.
A nettó kereset a gazdálkodó szervezetenkénti bruttó átlagkeresetbõl a munkavállalói járulék, a személyi jövedelemadó, valamint a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék levonásával, illetve az adott évre érvényes járulékküszöb és az alkalmazotti kedvezményre jogosító jövedelemhatár figyelembevételével számított adat. A bruttó keresetbõl kiinduló nettósítás csak az összes munkavállalót érintõ levonásokat kezeli, így az 1999-tõl bevezetett gyermekek utáni adókedvezmény hatásával a korábbi gyakorlatnak megfelelõen nem számol. A személyi jövedelemadó kiszámítása az szja-törvényben szereplõ – az adott évre érvényes – sávos adóelõleg-kulcsokkal történik, az adatokat intézményi és havi szinten nettósítjuk.
A bruttó és nettó kereseti indexek közötti különbség nagysága, és iránya minden évben az adótábla, illetve a kedvezmények (pl. alkalmazotti adókedvezmény) változásaitól függ. Az adott gazdasági ágban az eltérések nagyságát tehát az is befolyásolja, hogy az odatartozó vállalkozások között milyen az eloszlása azoknak az egyéneknek, akik kiesnek az alkalmazotti adókedvezménybõl és így nettó keresetük akár 8–9 százalékponttal kevésbé nõ, mint bruttó keresetük. (Azzal a feltételezéssel élve, hogy a vállalkozásnál mindenki átlagosan keres.)
Az indexek összehasonlító körre vonatkoznak, figyelembe véve a definícióváltozásokat, illetve az adatgyûjtés körének változásait is. A KSH tradicionálisan a fõátlagindexet publikálja keresetnövekedési mutatóként. A keresetváltozás mértéke így a két idõszak közötti létszámarányok eltolódását és a tényleges keresetváltozás hatását együttesen tükrözi. A reálkereset változását a nettó kereseti index és az ugyanezen idõszaki fogyasztóiár-index hányadosából képzett index 100 százalék feletti (vagy alatti) értéke adja.
A foglalkozások egységes osztályozási rendszere (FEOR) 1994. január 1-je óta érvényes változata szerint a szellemi állománycsoportba az 1–4. foglalkozási fõcsoportba, a fizikaiba pedig az 5–9. foglalkozási fõcsoportba tartozókat soroljuk.

KSH-MEM: Munkaerõmérleg

A munkaerõ-felmérés bevezetése elõtt a teljes munkaerõpiacról az évenként készülõ munkaerõmérleg adott képet a két népszámlálás közötti idõszakban.
A munkaerõmérleg, mint neve is mutatja, mérlegszerû elszámolás, amely egy eszmei idõpontban (január 1.) állítja szembe a rendelkezésre álló munkaerõt (munkaerõforrás) a munkaerõ-felhasználással. A népességet gazdasági aktivitásuk szempontjából veszi számba, megkülönböztetve a munkavállalási korú, illetve munkavállalási koron kívüli népességet. Az adatok forrása az éves és évközi intézményi munkaügy-statisztikai adatgyûjtés 1992-tõl, a lakossági munkaerõ-felmérés és a népszámlálás adatállományai, a gazdasági szervezetek regisztere, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság, valamint az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ (OMKMK, jelenleg FH) statisztikái. Kiinduló forrása az éves intézményi munkaügyi statisztikai jelentés – foglalkoztatottak munkajogi létszáma december 31-én – táblája.

Egyéb adatforrások

Az 1980. és 1990. évi foglalkoztatási adatok becsléséhez népszámlálási adatok kerültek felhasználásra. Az összefoglaló gazdasági mutatók a nemzetgazdasági mérlegekbõl, a fogyasztói és ipari termelõi árstatisztikából, illetve az ipari beszámoló jelentésbõl származnak. Ezen adatforrások részletes leírása a vonatkozó szakstatisztikai publikációkban szerepel.

Fõbb FH adatforrások

FH-REG: Munkanélküli regiszter adatbázis

A munkanélküliségi adatok másik fõ forrása Magyarországon – és a legtöbb fejlett országban – a nyilvántartásba vett (regisztrált) munkanélküliek egyénenkénti adatait tartalmazó havonta összegyûjtött – ún. adminisztratív rekordokat tartalmazó – hatalmas adatbázis.
A nyilvántartás tulajdonképpen minden állást keresõt tartalmaz, de közülük egy adott idõpontban csak azokat tekintik regisztrált munkanélkülinek, aki
– az állami foglalkoztatási szolgálat valamelyik kirendeltségén magát munkanélküliként nyilvántartásba vetette (vagyis nincs munkája, szeretne dolgozni és ehhez kéri a munkaerõpiaci szervezet segítségét);
– a vizsgált idõpontban – az egyes hónapok zárónapján – nem nyugdíjas, nem nappali tagozatos tanuló, és elhelyezkedése érdekében együttmûködik a kirendeltséggel (vagyis a felajánlott megfelelõ munkát, át- vagy továbbképzést elfogadja, illetve a közvetítõ/tanácsadó által elõírt idõpontokban jelentkezik a kirendeltségen).
Amennyiben a nyilvántartásban szereplõ személy a zárónapon valamely támogatott foglalkoztatási program keretében dolgozik, vagy munkaerõpiaci képzésben vesz részt, vagy rövid idejû (pl. alkalmi) munkán dolgozik, a munkanélküli státusa szünetel.
Ha az ügyfél nem mûködik együtt a kirendeltséggel, a munkanélküli nyilvántartásból kikerül.
A nyilvántartás adatai – adminisztratív rekordjai – nem csak az idõponti adatok megállapítását teszik lehetõvé, hanem az áramlások, a beáramlás és a kiáramlás megfigyelését is.
A Foglalkoztatási Szolgálathoz bejelentett munkaerõ-igények rekordjai alapján havonta hasonló statisztikai feldolgozások készülnek az álláshelyek stock- és flow jellegû adatairól is.
A különbözõ aktív eszközökben való részvételrõl, a résztvevõk számáról, ki- és beáramlásairól ugyancsak havonta készül részletes statisztika a kifizetett támogatások alapján.
A nyilvántartásokra épülõ, havonta készülõ, rendkívül részletes – országos, régiónkénti, megyei, kirendeltségi körzetenkénti, sõt településenkénti – statisztika az állami foglalkoztatási szolgálat fõ funkciói (közvetítés, járadékfizetés, aktív eszköz támogatást stb.) ellátása közben keletkezõ adminisztratív rekordok másodlagos feldolgozása alapján készül, tulajdonképpen azoknak igen fontos és hasznos „mellékterméke".
A Foglalkoztatási Hivatal (és jogelõdei, az OMK, OMMK, ill. az OMKMK) 1989-tõl havonta publikálja ezen statisztikák fõbb adatait. A kirendeltségi körzetenkénti adatokat is tartalmazó részletesebb jelentéseket a megyei/fõvárosi Munkaügyi Központok hozzák nyilvánosságra.
A regisztrált munkanélküliekkel számított munkanélküliségi ráták nevezõit a KSH-nak a munkaerõ-mérlegben publikált gazdaságilag aktív népesség adata, illetve ennek régiókra és megyékre való lebontása szolgáltatja.
A regisztrált munkanélküliek száma és a regisztrált munkanélküliségi ráta értelemszerûen eltér a KSH Munkaerõ-felmérés eredményeitõl. A különbség fõ okai az eltérõ fogalomrendszer és az alapvetõen különbözõ megfigyelési/mérési módszer.

FH-PROG: Rövidtávú munkaerõpiaci prognózis

A Foglalkoztatási Hivatal (illetve jogelõdei) kezdeményezése alapján és koordinálása mellett a munkaerõpiaci szervezet 1991-tõl kezdõdõen évente két alkalommal – márciusban és szeptemberben – hatalmas mintán, több mint 4500 munkaadó interjús megkérdezésével hajtja végre az ún. rövidtávú prognózis felmérést.
A kérdõív a felkeresett cégek reál- és pénzügyi folyamatai várható alakulását, fejlesztési és munkaerõgazdálkodási terveit és szándékait tudakolja, rákérdez a konkrét létszámcsökkentési és létszámbõvítési terveikre és felméri az aktív eszközökkel kapcsolatos várható igényeiket is.
A kérdõívek kirendeltségi körzetenként, megyénként és országosan is feldolgozásra kerülnek, hasznos információkat szolgáltatva mindegyik szinten a munkaerõpiaci szervezet munkájának tervezéséhez.
A prognózis-felmérés alkalmat és lehetõséget ad arra, hogy – más forrásokból származó információkat is felhasználva – a megyék ill. a fõváros részletesebben elemezzék a munkaerõpiaci helyzetük alakulását és fõ tendenciáit, felkészüljenek a rövid távon várható problémák kezelésére, ügyfeleik változó igényeinek kielégítésére.
A rövidtávú prognózisnak csak egyik eredménye maga az elõrejelzés. További nagyon fontos „melléktermékei": a vállalatokkal való rendszeres, személyes kapcsolattartás, a közvetítõ-ügyintézõ munkakörben dolgozó kérdezõbiztosok szakismeretének, helyismeretének bõvülése, a munkaerõpiaci képzés orientálása a megismert igények alapján.
A prognózis-felmérésekhez esetenként különbözõ kiegészítõ adatfelvételeket kapcsolva további fontos információkhoz is juthatunk, amelyeket a kutatók, a foglalkoztatáspolitika és/vagy az oktatáspolitika irányítói tudnak a munkájuk során hasznosítani.

FH-BT: A „bértarifa" felvételek

A Foglalkoztatási Hivatal (illetve jogelõdei) 1992-tõl évente hajtja végre az egyénenkénti alapbérek és keresetek megismerését szolgáló, hatalmas mintával dolgozó reprezentatív adatfelvételeket, a Gazdasági Minisztérium (korábban az SzCsM ill. a MüM) megbízásából.
Az adatgyûjtés referencia hónapja minden évben a május hónap, de az alapbéren (alapilletményen) felüli nem rendszeres kifizetések egy hónapra jutó átlagának meghatározásához ezen kifizetések elõzõ évi teljes összegét alkalmazzák.
A versenyszférában kezdetben csak a 20 fõ fölötti cégekre terjedt ki az adatgyûjtés, úgy, hogy minden vállalkozás köteles adatot szolgáltatni, de a mintába csak meghatározott napokon született dolgozóik kerülnek be.
A 10–19 fõ közötti cégekre 1996-tól, az 5–9 fõ közötti létszámmal dolgozókra pedig 1999-tõl terjedt ki az adatgyûjtés, úgy, hogy ebben a körben az összes ilyen létszámú cég közül véletlenszerûen kiválasztott mintába bekerülõ vállalkozások (kb. 20 százalékuk) kell csak adatokat szolgáltassanak, õk viszont minden egyes teljes munkaidõs dolgozójukról.
Az alapbérek és a teljes kereset-szerkezet adatai Magyarországon csak ezekbõl az adatfelvételekbõl ismerhetõk meg, így célszerûen az ezekbõl évente kapott hatalmas adatbázisok szolgálhatnak alapul a szociális partnerek által folytatott bér-érdekegyeztetõ tárgyalásokhoz.
A költségvetési körben létszámnagyságtól függetlenül minden egyes költségvetési intézmény részt vesz az adatszolgáltatásban, mégpedig úgy, hogy a helyi költségvetési intézmények döntõ többségérõl – akik benne vannak az ún. TAKEH-ok központosított bérszámfejtési rendszerében – az adatszolgáltatás teljes körû, a többi költségvetési intézmény pedig csak a meghatározott napokon született – a mintába bekerült – dolgozókról teljesíti az adatszolgáltatást.
A fegyveres testületek hivatásos (ún. szolgálati jogviszonyos) dolgozóira csak 1999-tõl kezdõdõen terjed ki az adatgyûjtés.
1992 elõtt 3 évenként került sor hasonló adatgyûjtésekre, így már 1983, 1986 és 1989 évekrõl is rendelkezünk egy-egy hatalmas adatállománnyal.
A mintába bekerült minden egyes dolgozóról rendelkezésre állnak a következõ adatok:
– a munkáltató ágazata, létszámnagysága, a munkavégzés telephelye, a gazdálkodási forma, a tulajdonosi szerkezet;
– a munkavállaló bérbesorolása, foglalkozása, neme, kora, iskolai végzettsége.
Az egyénenkénti adatokat tartalmazó hatalmas adatbázisok alapján minden évben elkészülnek a következõ feldolgozások:
– a szociális partnerek által egyeztetett, a bér-érdekegyeztetéshez alkalmazott ún. standard feldolgozások (amelyeket az érdekegyeztetõ tárgyalásokban részt vevõ valamennyi konföderáció megkap);
– modellszámítások a minimálbér emelés várható hatásainak meghatározása céljából;
– a GM Bérpolitikai Fõosztály igényei alapján készülõ feldolgozások a kereseti arányok elemzéséhez és bemutatásához;
– feldolgozások az évente megjelenõ négykötetes adattárhoz (nemzetgazdaság összesen, versenyszféra, költségvetési szféra, területi kötet).
A teljes adatbázist átveszi minden évben a KSH és egyes nemzetközi adatszolgáltatásokat, ennek felhasználásával tud teljesíteni (pl. az ILO ill. az OECD felé). Az OECD részére a Foglalkoztatási Hivatal is rendszeresen készít speciális feldolgozásokat.
Az egyénenkénti adatokat tartalmazó adatbázis lehetõvé teszi a benne szereplõ ismérvek tetszés szerinti kombinációjával képzett csoportokra készülõ feldolgozásokat és a különbözõ csoportok összetételének figyelembe vételével történõ reális alapbér-, illetve kereset szerinti összehasonlításokat, az alapbérek és keresetek szóródásának, differenciáltságának vizsgálatát.

FH-SREG:
A munkanélküli ellátások nyilvántartási rendszere

A kifizetett munkanélküli ellátások (munkanélküli járadék, pályakezdõk munkanélküli segélye és a nyugdíj elõtti munkanélküli segély) számfejtési rekordjai és az ellátásban részesültek személyi adatait tartalmazó ún. törzs-rekordok felhasználásával jön létre az ellátottak teljes körû nyilvántartása. Ebben a nyilvántartásban pontosan nyomon lehet követni a pénzbeli ellátást kapók segélyezési eseményeit, a bekerülésük és kikerülésük pontos idõpontját és a kikerülésük módját is (pl. elhelyezkedett, jogosultsága lejárt, kizárt, aktív eszközre ment át stb.).
Így ebbõl a hatalmas adatállományból tetszés szerinti idõpontra elkészíthetõk azt adott napon ellátásban részesülõk részletes adatai, országosan és régiós, megyei valamint kirendeltségi bontásban is. A regisztráltakról készülõ zárónapi statisztikával történõ összehangolás érdekében a havi statisztikákat itt is minden hónap 20-ára készítjük el.
A havi statisztikák ezen kívül tartalmazzák az elõzõ zárónap és a tárgyhavi zárónap közötti ún. érintett létszámadatokat is, vagyis azoknak a számát, akik a teljes hónap bármelyik napjára ellátást kaptak. Természetesen itt is elkészülnek a be- és kiáramlásokat mutató adatok is.
Kutatási szempontból fontos és igen hasznos körülmény, hogy a standard zárónapi statisztikákon kívül tetszés szerinti ismérvek szerinti csoportokat is nyomon lehet követni a segély-regiszterben, így pl. különbözõ idõszakokban bekerültek közül lehet beáramlási mintákat venni és a nyilvántartásban nyomon követve õket, össze lehet hasonlítani a különbözõ kohorszok ellátásának lefolyását.
A munkanélküli ellátásban részesültek részletes adatai a segélyregiszter alapján 1989. januártól kezdõdõen állnak rendelkezésre. Az elsõ két évben még a jelenlegi ellátási rendszer elõdje mûködött, a jelenlegi rendszert – ami azóta sokszor módosult – az 1991. évi IV. (Foglalkoztatási) törvény vezette be.
Az 1991 és 1996 közötti idõszakra a nyilvántartás tartalmazza a pályakezdõk munkanélküli segélyében részesülõk idõponti (stock) és áramlási (flow) adatait is. 1997 óta pedig a rendszer tartalmazza a nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõket is.
A segély-regiszter a létszámadatokon kívül lehetõvé teszi az ellátások átlagos hosszának és havi átlagos összegének megfigyelését is.
Az ellátásokra vonatkozó fõbb adatokat a Foglalkoztatási Hivatal a havonta megjelenõ Munkaerõpiaci Helyzetkép címû kiadványaiban publikálja. Ezeken kívül idõsoros adatok is évente megjelennek – mindig az utolsó 6 évre, havonkénti adatok formájában – „A munkanélküli nyilvántartás idõsorai" c. kiadványokban.

NSZ: Népszámlálási adatok

A Központi Statisztikai Hivatal legnagyobb lakossági felvétele a teljes körû, az ország minden lakosára kiterjedõ népszámlálás. A legutóbbi népszámlálás eszmei idõpontja 2001. február 1-jén 0 óra volt. A közölt népszámlálási adatok ebbõl az adatfelvételbõl származnak, a legfontosabb információk vonatkozásában azonban a legutóbbi évtizedekben végbement változások vizsgálatára is lehetõség van az 1980. és az 1990. évi népszámlálások adatainak segítségével. A korábbi népszámlálások adatai – a lehetõségek szabta korlátok között – a legutóbbi népszámlálás fogalmi rendszerének megfelelõen kerültek átdolgozásra (pl. az 1980. illetõleg 1990. évi foglalkozási, munkáltatói adatok a 2001-ben érvényes nomenklatúrák szerint).
A népességadatok a népszámlálási lakónépességre, illetõleg annak bizonyos körére (pl. a foglalkoztatottakra, a 15 éves és idõsebb nem mezõgazdasági foglalkozású népességre) vonatkoznak. A népszámlálási lakónépesség azon személyek csoportja, akik a népszámlálás eszmei idõpontjában ténylegesen az összeírás helyén tartózkodtak, életvitelszerûen ott éltek, az adott lakcímen rendszerint elérhetõk voltak, éjszakai pihenésüket leggyakrabban ott töltötték, onnan jártak dolgozni, illetve tanulni. A népességnek ez a csoportosítása lényegében megegyezik az 1980. évi és az 1990. évi népszámlálás lakónépességével, amikor a bejelentési szándékot, mint megtörtént bejelentést vették figyelembe. Az 1980. évi népszámlálás a lakónépesség megállapításánál a bejelentett lakcímeket vette figyelembe.
A népszámlálás a lakosság gazdasági aktivitás szerinti besorolásánál a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fogalmi rendszerét alkalmazza, a munkanélküliség kérdését azonban – a kérdõív terjedelmi és kérdezésének idõkorlátai miatt – nem vizsgálhatja olyan részletesen, mint a KSH folyamatos munkaerõ-felmérése (MEF). A munkaerõ-felmérésben a munkanélküliség mértékét több kérdés feltevésével, pontosan körülhatárolt adatokból kiindulva állapítják meg. Azt a személyt például, aki munkáltatójánál a felmondási idejét tölti, a foglalkoztatottak közé számítják akkor is, ha munkanélkülinek mondja magát. A népszámlálásnál ilyen korrekcióra nincs lehetõség, hiszen a kérdõíven – a terjedelmi korlátok miatt – nem szerepelt a felmondásra vonatkozó kiegészítõ kérdés. A bevallást, az adatszolgáltatók szubjektív megítélését inkább figyelembe vevõ népszámlálás foglalkoztatottságra, munkanélküliségre vonatkozó információi így némileg eltérhetnek a MEF adataitól.
A kormegoszlási adatok részletezése a népszámlálások eszmei idõpontjáig betöltött életkor alapján, összevont korcsoportok szerint történt. Az iskolázottság az iskolarendszerû oktatás keretében szerzett legmagasabb elvégzett évfolyam alapján került megállapításra. Az adatok egyaránt tartalmazzák a nappali, esti és levelezõ tagozaton, illetve a távoktatási és más formában szerzett végzettségeket. A táblázatokban a személyek legmagasabb befejezett iskolai végzettségük szerint szerepelnek, vagyis azok, akik valamely magasabb iskolai szinten tanulmányaikat nem fejezték be, az általuk befejezett legmagasabb iskolai szintnek megfelelõen lettek besorolva. (Így pl. az általános iskola 8. osztályánál kerültek elszámolásra azok, akik a középiskola 9–12. évfolyamát, vagy a régebbi számozás szerint az 1–4. osztályát végezték el, de nem tettek érettségit. Az 1974–1986. években szerzett középiskolai végbizonyítványok viszont az érettségivel egyenértékûen kerültek elszámolásra.)
A 2001. évi népszámlálás a foglalkoztatottak egyéni foglalkozására vonatkozó adatait a FEOR–93 felülvizsgált, 1997-tõl hatályos rendszerének megfelelõen közli. A FEOR–93 alapelveiben, felépítésében követi az érvényes nemzetközi foglalkozási osztályozás, az ISCO–88 (Rev.3.) rendszerét, azzal egyezõen 10 fõcsoportba sorolja a foglalkozásokat. Egyes táblázatokban a törvényhozók, igazgatási, gazdasági vezetõk és a felsõfokú képzettség önálló alkalmazását igénylõ foglalkozásúak fõcsoportjaiba tartozók „vezetõ, értelmiségi foglalkozású", az egyéb, felsõ- vagy középfokú képzettséget igénylõ foglalkozásúak és az irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegû foglalkozásúak fõcsoportjaiba soroltak „egyéb szellemi foglalkozású" megnevezéssel, összevontan szerepelnek. Ugyanezekben a táblázatokban az „ipari és építõipari foglalkozásúak" megnevezésû összevont fõcsoport a gépkezelõk, összeszerelõk, jármûvezetõk adatait is tartalmazza, „egyéb foglalkozású" alatt pedig a szakképzettséget nem igénylõ (egyszerû) foglalkozásúakat, valamint a fegyveres szervek foglalkozásaiban dolgozókat kell érteni.
A foglalkoztatottak nemzetgazdasági ág szerinti besorolásnál az 1998-tól érvényes TEÁOR–98
(Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere) került alkalmazásra.
A közlekedés módjára és a közlekedési idõre vonatkozó adatok a foglalkoztatottak napi rendszerességgel ismétlõdõ, munkavégzéssel kapcsolatos közlekedésérõl adnak információt: mennyi idõt fordítanak arra naponta, hogy otthonukból munkahelyükre, majd onnan hazajussanak, és ennek során szokásosan milyen jármûveket vesznek igénybe.
Mezõgazdasági munkát végzõnek az a 15 éves és idõsebb személy számít, aki a felvétel eszmei idõpontját megelõzõ egy évben – alkalmazottként, tagként, saját tulajdonú (használatú) területen önállóként vagy idegen helyen napszámosként – mezõgazdasági munkát végzett. Mezõgazdasági munkának minõsült – függetlenül a munkavégzés helyétõl – bármilyen, nagyobb vagy kisebb erõfeszítést, idõt igénylõ haszon jellegû (pl. ház körül végzett) növénytermesztési, állattenyésztési és állatgondozási, erdõ- és vadgazdálkodási, a halászati, növényvédelmi, növény-egészségügyi és talajvédelmi tevékenység.
Nemzetiségi hovatartozás szempontjából a népszámlálás mindenkit olyan nemzetiségûként vesz számba, amelyhez tartozónak – minden befolyásolástól mentesen – vallja magát. A kérdés megválaszolása nem volt kötelezõ.
A fogyatékossággal kapcsolatos információk ugyancsak önkéntes adatszolgáltatásból származnak. Fogyatékos az, akinek olyan végleges, az egész további életére kiható testi vagy értelmi, illetve érzékszervi fogyatékossága van, amely nem gátolja õt a normális, a megszokott, a hagyományosan elvárható életvitel gyakorlásában. A magukat fogyatékkal élõnek valló személyek az általuk megjelölt fogyatékosság szerint szerepelnek a táblázatokban, azok a személyek pedig, akik egynél több fogyatékosságot is megjelöltek, az általuk legsúlyosabbnak ítélt fogyatékosságuk szerint kerültek besorolásra.
A területi részletezettségû adatok a tervezési-statisztikai régiók helyzetérõl adnak képet.
A fogalmak részletes magyarázata megtalálható a KSH Népszámlálás 2001 címû kiadványsorozatának 6. Területi adatok címû köteteiben (6.1 Budapest adatai, 6.2 – 6.20 megyei adatok, 6.21 Összefoglaló adatok A fogalmak magyarázatai c. fejezete).